Szövegdoboz: Szabad-e szeretkezni a terhesség alatt ?

  

 A terhességgel minden megváltozik

   Az első kérdésre nagyjából meg is adtuk a választ: kevés a szakszerűen is megalapozott információ és főleg vidéken még erősen tartják magukat a szájról - szájra terjesztett, hiedelmeken, babonákon alapuló szokások. Nagyobb városokban ugyan már évek óta működnek szülésre felkészítő tanfolyamok, amelyeken a szexuális gyakorlatról is szó esik, azonban ezeken a részvétel sajnos még nem általános. A párok nagy többsége számára tehát marad a találgatás és a bátortalan próbálkozás. Pedig hihetetlenül fontos a kapcsolat, és általában a család tovább élése szempontjából, hogy miként oldják meg a nemi igények levezetését.

   A terhesség nem csak biológiai és hormonális változásokat idéz elő a nő testében, hanem megváltoztatja az egész pszichéjét, személyiségét. Hogy még bonyolultabb legyen az élete, megváltozik a környezetéhez, munkahelyéhez, családjához és a férjéhez való viszonya is. A fogantatáskor még nem tudatosul a fő ható ok, ám napról-napra kezd mindennél fontosabbá válni az anyaszerepre való felkészülés. Ezt az időszakot bátran nevezhetjük krízis-időszaknak, mert annyi féle problémával kell a várandós mamamáknak szembenézniük, hogy ehhez legfeljebb a serdülőkor, vagy a klimax elérkezésének ideje hasonlítható. És ilyen körülmények között kell megoldani, hogy a párkapcsolatokban vitathatatlanul fontos szerepet betöltő szexuális élet ne szakadjon meg, sőt örömöt nyújtson mindkét félnek! Nem könnyű feladat.

 Felfrissül a szerelmi élet

   Azaz van amikor könnyű. A terhesség 9 hónapját három szakaszra szokás felosztani. Az első három hónap a kellemesebbek közé tartozik. Ha harmonikus volt korábban is a párkapcsolat, s tervezték-várták az utódot, a megtermékenyülés egy sóhajtásszerű megkönnyebbülést jelent mindét leendő szülőnek. A feleség szinte kivirágzik, felszabadul és nem kis büszkeséggel éli át a tényt, hogy a természet csodája vele is megesett. Oldottabb, vagy még oldottabb lesz az ágyban is, és teljességgel átengedi magát a gyönyörnek, hiszen teljesítette a szexualitás eredendő feladatát, a fogantatást. Ezzel egyidőben a hitves tudatában, lelkivilágában is olyan történések zajlanak, amely gyakoriságában és minőségében javítja a szeretkezések színvonalát.

     Amikor biztossá válik, hogy icipici élet keletkezett az asszonyka méhében, a férj lelki világában is változások történnek. Először is elönti egy sohasem tapasztalt büszkeség, amely semmihez sem hasonlítható. Eddig férfiasságának legfőbb bizonyítéka a potenciája volt. Most minőségileg feljebb lépett. Részt vett a teremtés folyamatában, apa lett. Igaz, még távol a pillanat, amikor megsimogathatja gyermeke buksiját, de a diadal már az övé. Ennek mámora felszítja a tüzét az ágyban is és mind mohóbban habzsolja a szexualitás örömeit.

  Az első három hónapban a legtöbb házasság megerősödik, új tartalommal töltődik fel. A párok figyelmesebbek egymás iránt, lelki és testi téren mind több kielégülést akarnak nyújtani társuknak. A nő orgazmus készsége fiziológiás változások következtében is javul. A szeméremteste bővebb vérellátásban részesül, gyorsabban szalad az izgalmi görbe a csúcs felé.

Az orgazmus a férjnek szól

  Ez azért ne tévesszen meg bennünket. Az ifjú anyukában nem is tudatosul, hogy a megélt orgazmusai valójában már a férjnek szólnak. Ismét az ő férfi mivoltát erősítik, ez pedig szorosabbá fűzi a köteléket kettejük között. Ahogy telnek a hetek, még inkább átalakul a női szexualitás célja. Mind kevésbé válik fontossá a saját élvezete, viszont nagyobb hangsúlyt kap a férj kielégítése.

Hallatlanul érdekes ez a pszichológiai történés sorozat, mert a végső célja az, hogy támaszt biztosítson az anyának az elkövetkező nehéz hónapokra, és apát a gyermeknek hosszú évekre.

   Ez eddig operettbe illő életkép volt, a terhességnek azonban számos árnyoldala is van. Gyakran előfordul, hogy a párok valamelyike a fogantatás után nem kívánja a nemi együttlétet. A női oldalról ez magyarázható a rosszullétekkel, fáradékonysággal és aggodalmakkal. A leggyakrabban azonban a vetéléstől való félelem hat a vágy ellen. Ez orvosi szempontból nem megalapozott, hiszen a méh nyálkahártyában „megkapaszkodott” petét, már nem lehet nemi aktussal a helyéről „lelökni”.

Amikor kockázatos a közösülés

Ám itt is vannak kivételek. Ha például valakinek  volt már spontán vetélése, koraszülése, vagy a közösülés vérzéssel, fájdalommal jár, akkor jogos az óvatosság! A felsorolt esetekben érdemes a szülész orvossal megbeszélt módon, kímélő testhelyzetekben szeretkezni.

  A férfiak „étvágycsökkenését” is az aggodalmak okozzák. Tudatosan-tudattalanul attól félnek, hogy a szeretkezéskor valami kárt tehetnek a gyermekben. Nagyon fontos, hogy a párok feltárják egymás előtt szorongásaik okát. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy valamelyikük rosszul értelmezi a partner húzódozását, elhidegülésre, netalán hűtlenségre kezdhet gyanakodni. Ez pedig elindíthat egy olyan veszekedés sorozatot, amely nem csak a házasságot, hanem a baba idegrendszerét is megviseli.

 A terhesség első három hónapjában tehát komoly érzelmi átalakulás megy végbe mindkét szülőben. Talán sohasem volt annyira fontos, mint most, hogy kimutassák egymásnak a szeretetüket, erősítsék összetartozás-érzésüket.

  A második három hónap ismét nagy változásokat hoz. Biológiai szempontból a nő számára ez a legkönnyebb időszak, mert általában megszűnnek a rosszullétek és a terhesség korai szakaszára jellemző kellemetlen tünetek. A testén azonban már mutatkozni kezdenek az áldott állapot jelei. A has szemmel látható növekedésnek indul, az emlők megduzzadnak, sokaknál a hason, combon felbukkannak a nemszeretem csíkok, a striák. A huszadik hét táján pedig megmozdul odabent a kicsi, és a legtöbb kismama ettől a pillanattól kezdi igazán érezni, hogy terhes.

  Ezzel lélektani értelemben kritikus időszak kezdődik a házaspár számára. 

  Segít a gyengédség, babusgatás

    A természet törvényeinek engedve ugyanis a várandós kismamák figyelme egyre inkább befelé fordul, csökken az érdeklődésük külvilág iránt. Ebbe a külvilágba bizonyos mértékig a férj is beletartozik. A mértéket a kapcsolat korábbi szakaszában átélt élmények és a szeretet hőfoka határozza meg. Érdemes ismét hangsúlyozni: - természetes dologról van szó, mert a nő legfontosabb feladata ebben az időszakban, hogy minden energiáját a gyermek fejlődésére fordítsa és felkészüljön a szülésre.

 A leendő anyukák befelé fordulását okozó pszichés változások között megjelenik az érzékenység, és az érzelmek látszólag ok nélkül történő gyakori hullámzása is. Ugyanakkor erős igényük támad a gyengédségre, babusgatásra. A bezárkózás és a szeretet igény egyidejű fellépése zavarba hozza a legtöbb férjet. Azok a párok azonban, akiknek az eddigiekben sikerült elkerülniük a nagyobb családi viharokat, hamar megtalálhatják a harmóniát.

   Akár még az ágyban is. A szakemberek megfigyelték, hogy az ugyancsak megváltozott hormon háztartásnak köszönhetően a viselős nő „normál” testi állapota hasonlóvá vált a korábbi, szexuális izgalmi állapotához. A fokozott vérkeringés miatt mellei feszesek lettek, a hüvelye bőségesen termeli a nyálka anyagot. Ez kissé értelmetlennek tűnik, hiszen az alapvető feladat már a baba kihordása. De a Nagy Könyvben ez így lett megírva, mi pedig okuljunk belőle. Azaz: ha éppen kedve van a párnak, bátran és sokszor szeretkezhet, hiszen a biológiailag előkészített állapotban könnyebb elérni a közös gyönyört.

  Sok nő a második harmad vége felé már meglehetősen (olykor teljesen szükségtelenül) nagy súlyt felszed. Ez a komfort érzésében komoly zavarokat okoz, de önértékelési problémákhoz is vezethet. Rengetegen aggódnak, vajon sikerül-e valaha visszanyerni régi alakjukat s fognak -e ismét tetszeni a férjüknek?

 A férj, mint villámhárító

   A terhesség harmadik három hónapjában élő marad ez a gond, kivéve ott, ahol a kölcsönös megértés, szeretet, bizalom naponta megnyilvánul a párok között. De még így is nehezen kerülhető el az időszakos torzsalkodás. A kismama teste ugyanis egyre több kellemetlenséget produkál. Légzési, - mozgási nehézségek, puffadás és ismétlődő kisebb nagyobb fájdalmak gyötrik, amely miatt fokozódik az agressziója. Ha „nincs más kéznél” a düh leggyakrabban a férjre sújt le. Azok, akik

a feleségükkel közösen részt vettek terhes előkészítő foglalkozásokon, számítanak a villámokra és rendszerint könnyebben viselik az ilyen megpróbáltatásokat. Villámhárítóként pedig tudatosan törekszenek arra, hogy amennyire lehetséges és étvágyuk megkívánja, fenntartsák a szexuális élet valamilyen formáját. Ebben az időszakban azonban már változtatni kell az eddig megszokott testhelyzeteken, hogy a feleség megtalálja a  viszonylagos kényelmét. Különben a nyilallásokra, fájdalmakra fog figyelni, nem pedig a nemi örömre. Igaz, a terhesség előrehaladtával a kismama egyre kevésbé ügyel a saját élvezetére, inkább a férjét igyekszik kielégíteni. Sokan attól tartanak, hogy mivel már nem túl izgató a testük, párjuk máshol keres szexuális kalandot, ezért ezt megelőzendő, igyekeznek házi kiszolgálásban részesíteni. A legtöbb nő azonban önzetlenül és minden hátsó szándék nélkül a gyönyör nyújtásával akarja őrizni, erősíteni kettejük kötelékét.

   Jól ismert tény, hogy az ondóban jelen lévő prosztaglandin fokozza a méh görcskészségét. A hetedik, nyolcadik hónaptól kezdve ezért számos asszony felhagy a szeretkezéssel. A kutatók azonban megállapították, hogy a görcsöt voltaképpen a stressz, vagyis inkább a stresszek halmaza váltja ki, s főként azoknál jelentkezik, akiknek nemi élete korábban sem volt teljesen rózsás, kielégítő. Figyelemre méltó az a megállapítás is, hogy a jó orgazmus készséggel rendelkező asszonyok panaszmentesebben élik át terhességük minden szakaszát.

De mi az utolsó időpont, amikor még szabad/lehet a szexet gyakorolni?

Hosszantartó kéjérzés 

   Ahogy telnek a terhesség hónapjai, a kismamáknak egyre égetőbb az igényük a védettségre, biztonságra, kedvességre, amelyet elsősorban a párjuktól várnak. Ugyanakkor, mint láttuk, agressziójukat is főként őrá zúdítják, amely miatt pedig rendszerint ritkul a dédelgetések száma, sőt, számos férfi ilyenkor kezd kimaradozni, hogy elkerülje a villámokat. Ez tovább fokozza az asszonyok feszültségeit. Részint ez az idegállapot, részint pedig a hormonális rendszer megváltozott működése okozza, hogy mind kevésbé érez szexuális késztetést a kismama, szaknyelven: csökken a libidója. 

  Természetesen vannak szerencsések, akik a terhesség legutolsó szakaszában is szívesen közösülnek. Mivel azonban ilyenkor már a kismedence ereiben keringési pangás tapasztalható, nehezebb eljutniuk az orgazmusig. Ám ha mégis sikerül, a leszálló ág elnyújtottabb lesz, azaz hosszantartóbb a kéjérzés. Ehhez  teljes önátadás, ellazultság szükséges, de ezt sajnos nehezíti az általános orvosi felfogás és tilalom is, amely szerint a terhesség előre haladtával, de főként utolsó hat héttől a közösülés mellőzendő. Pedig ma már a korszerű szemlélet azt vallja, hogy nem feltétlenül szükséges ezt az absztinenciát betartani - ha csak valamilyen konkrét probléma nem indokolja.      

  Sajnos erről kevés szó esik a terhes gondozói rendeléseken. Az orvosok valamiféle szemérmességtől és bizonytalanságtól vezetve nem beszélnek róla, a kismamák  pedig úgy érzik, annyira fontos a baba egészsége, hogy ilyesmiről már nem is illik beszélni.

Az anya személye tabu!

  Pedig nem csak illik, hanem szükséges is lenne tisztázni, hogy a kicsi, valamint az anyuka egészségi állapota ismeretében van -e ellenjavallat a szeretkezést illetően, s ha nincsen, milyen testhelyzet a legelőnyösebb. Azt lehet ugyanis mondani, hogy ha mindkét partner kívánja az együttlétet, (és nincs kizáró ok!) voltaképpen tőlük függ, hogy a szülésig terjedő időszakban meddig élnek szexuális életet.

   A terhesség hónapjai alatt a férj/élettárs pszichéjében is változások zajlanak, amelyek ugyancsak megzavarhatják a pár szexuális gyakorlatát. Sajátosan alakul például az apa magzattal való lelki kapcsolata. Bizonyos fokú féltékenységet érezhet iránta, hiszen azt tapasztalja, hogy őhelyette a picire irányul neje minden figyelme. Ugyanakkor félti is a leendő trónörököst, s hogy kímélje a „megrázkódtatásoktól” inkább abba hagyja a közösüléseket. Sokszor és sokan hivatkoznak erre, amikor a terhes mama hajlandóságot mutat, vagy egyenesen igényt tart az együttlétre. Ám teljesen más okok is közrejátszanak az elutasításban, amelyek nem is mindig tudatosulnak. Az egyik a régmúltba nyúlik vissza. Az asszony szemmel láthatóan mindinkább anyává válik, az anya személye pedig az ősi kultúrákban mindig szexuális tabunak számított, sőt számít ma is. Részben ez is magyarázza, hogy a magzat növekedésével arányosan csökken az apák szex késztetése a feleségük  iránt. De őszintén beszélni kell arról is, hogy a férfiak jelentős részét zavarja, sőt taszítja asszonyuk egyre növekvő testtömege, amely mind többet veszít szexuális felhívó jellegéből. És bizony ez is gyéríti a közösülések számát.

Szükségtelen önfeláldozás

  Sokakat, - akiket nem érintenek a felsoroltak, az bánt, hogy ritkul asszonyuk orgazmusainak száma. Ezt saját szexuális képességük csökkenéseként élik meg, vagy bűntudattól szenvednek, amiért maguk továbbra is élvezni tudják a szeretkezéseket, s a párjuk kimarad az élményből. „Nemes önfeláldozásból” ezért lemondanak a közösülésről.

  A terhesség hónapjai komoly megpróbáltatást jelentenek a házastársi kapcsolat egészére. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a párok képesek őszintén megbeszélni gondjaikat, félelmeiket, megértik és segítik egymást, akkor könnyebben átvészelik a nehézségeket.

 És mint az eddigiekből (remélhetően) kiderült, jelentősen hozzájárulhat ehhez a megváltozott igényekhez, lehetőségekhez igazított, és csaknem a szülésig fenntartott szexuális élet is.

A házasélet kisebb nagyobb titkairól, a szexualitás kérdéseiről ma már meglehetős felszabadultsággal  beszélgetünk, - olykor  társaságban is. Arról azonban gyakran még a szakemberek, tehát szülész orvosok, pszichológusok, szexológusok sem nyilatkoznak teljes határozottsággal, hogy vajon meddig és hogyan éljen szerelmi életet a házaspár, ha a leendő anyuka már megfogant . Nem csoda hát, ha a köznapi ember tele van bizonytalansággal, fél információkkal, sőt sajnálatosan sok tévhittel. Általában a természeti népekkel szoktak példálózni, amelyeknél a terhesség alatt tabu a szex a párok között. Ezeket a szokásokat azonban jelentős részben vallási hiedelmek alakították ki, s nincsen közük semmiféle védő-óvó tapasztalati tényezőkhöz. Magyarán: - nem létezik olyan ősi, tudományos felismeréseket tartalmazó afrikai, - vagy ma divatos kínai, indiai, arab elmélet, amely tiltaná a szeretkezést a gyermeket váró pár között. Akkor mégis miért szemlesütve emlegetjük ezt a témát? És mi a korszerű, követendő magatartás?