Szövegdoboz: Ön milyen szerető?

A kiegyensúlyozott szexuális élet alapfeltétele a harmonikus érzelmi élet is. Az ezzel a területtel foglalkozó szakemberek hat alapvető szeretet-tipust különítettek el.

 

1. Holtomiglan tartó barátság

Tipikus helyzet: meghitt, tartós diák,-vagy munkatársi kapcsolatok során kialakult mély barátságok alatt hirtelen rádöbbennek a párok, hogy voltaképpen egymásnak rendelte őket a sors. Nem „zuhannak bele” a szerelembe, helyette békés, egymás iránt érzett mélységes szeretet, kölcsönös megbecsülés és elismerés diktálja az összetartozás érzését. A szexuális gyakorlat minden egyébhez hasonlóan közös megállapodás szerint történik, és kielégítő mindkét fél számára. Ha házasságra lépnek, mindkét fél bátran bízhat párja hűségében.

 

2. Érosz-romantikus kapcsolat.

Rómeó és Júlia szerelme a minta. Számukra az érzelmi-testi egybefonódás olyan fontos, mint az átlagembernek a levegő. Mindenre emlékeznek, hol találkoztak először, mit viselt a kedves, mikor,-ki,-mit mondott, és mi volt a válasz. Két test, egy lélek az ilyen pár, mindkét fél arra törekszik, hogy a másiknak jó legyen. Akkor is hajlandó szeretkezni, ha amúgy nem lenne kedve, de boldog, ha párja élvezi az együttlétet. Általában első pillantásra keletkezik a szerelmük, és a sírig tart.

 

3. Szenvedélyes hevességű függőség

Az ide sorolandó párok szerelme is hirtelen lobban fel. Ám jellemző a gyötrő féltékenység, a kisajátítás szélsőséges vágya. Naponta többtucatszor telefonálnak egymásnak, de ebben az is benne van, hogy folyamatosan jelen akarnak lenni a másik életében. Szeretkezésük vad, szinte őrjöngő. Ennek során bizonyítani kívánják a kedvesnek, hogy náluk jobb partnert nem találhatott volna. A felmérések arról is árulkodnak, hogy az ebbe a csoportba tartozó férfiak gyakran szenvednek potencia zavaroktól, a nők pedig olykor vaginizmussal küszködnek. Ha szakításra kerül a sor, valósággal ellenségekké válhatnak, képesek tönkre tenni párjuk új kapcsolatát, adott esetben a karrierjét is.

 

4. Egoista kapcsolat

Korában csak a férfiakra volt jellemző, ma már a nők közül is sokan élnek ilyen típusú kapcsolatban. A felek a partnerkeresést egyfajta vadászatnak tekintik. Akár az élet más területén, munkában, sportban stb. állandóan győzni akarnak, és a legjobbat megszerezni. Szép nő, vagy szép férfi kell társnak ahhoz, hogy ámuljanak és persze irígykedjenek az ismerősök. A szexben nem akarnak különösebben villogni, csak elveszik, ami szerintük jár nekik. Ha nem azt kapják, amit szeretnének, sürgősen tovább állnak. És tovább állnak akkor is, ha a társ kimutatja ragaszkodását, feltámadó szerelmét. Akkor pedig egyenesen menekülnek, ha felvetik nekik a házasság gondolatát.

 

5. Pragmatikus-számító kapcsolat

A pragmatikusok (legyen férfi vagy nő) több lehetséges jelöltet is felvesznek a listájukra, mielőtt kiválasztanák leendő párjukat. Minden szempontból mérlegelnek: kor, foglalkozás, egészségi állapot, műveltség, szexuális technika, politikai és vallási nézetek stb. Nem akarnak meglepetést, akár 25-30 évesen is arra készülnek, hogy számukra ideális esetben majd a jelölttel „mennek nyugdíjba”. Leendő vagyontárgynak tekintik a másikat, fő szempontjuk, hogy társuk megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, s lehetőség szerint segítse karrierjük ívelését. A szex fontos a számukra, de nem a leglényegesebb tényező. „Majd kialakul”-mondják, ha a többi kategóriában ötöst kap a jelölt. Akár élettársi kapcsolatban, akár házasságban folytatják, bármikor, lelkiismeret furdalás nélkül partnert cserélnek, amint úgy látják, hogy párjuk már nem tud többet, újat nyújtani nekik.

 

6. Agape-központú kapcsolat

Az agapé, az ógörög ah-ga-pay szóból származik. A feltétel és elvárások nélküli szerelmet jelzi. Szeretlek,-mert szeretlek! –mondja a férfi vagy a nő, csodás esetben mindkettő. Jellemző rájuk a megbocsátás. Képtelenek gyűlölni a másikat, sőt, az esetleges félrelépéseket is szomorú, de szeretetteljes elnézéssel kezelik. Magatartásban, szexben a teljes önátadás jellemzi az ebbe a csoportba tartozó embereket.

 

Megjegyzés: egyáltalán nem vagyok híve a tipológizálásnak, s főként nem az érzelmek skatulyákba történő rendezésének. Ennek ellenére, ha nagyon akarjuk, a fentieken kívül magunk is alkothatunk néhány tipikusnak mondható érzelmi viszonyulás formát. Sőt azt is tapasztalhatjuk, hogy az egymásra talált párok érzelmi fejlődése másik, talán még meg sem alkotott csoportba sorolja át őket. Akkor mi a haszna az imént ismertetett rendszernek? Szerintem nem hiábavaló dolog Önnek is megvizsgálnia, hogy melyik csoportba tartozik. Ez azért lényeges, mert sok esetben már a párválasztáskor kiderül, lesz-e jövője a kapcsolatnak vagy sem, boldogok, elégedettek leszünk-e akár az ágyban is a partnerünkkel, vagy sóvárogni fogunk valami jobb után? Biztosra vehető, hogy ha Ön gazdag lelki életre vágyik, aligha találja meg boldogságát egy pragmatikus-számító társ mellett. A tartós együttélés során bizonyos érzelmi fejlődésben lehet bízni, de gyökeres átalakulásra kár számítani. Jobb tehát már a kezdet-kezdetén, (amíg nem vesztettük el józan ítélőképességünket) feltenni a kérdést: „milyen párra vágyom?- és vajon valóban Ő az, a személy, akiről annyit álmodoztam”… ?