Szövegdoboz: Azok a csodálatos női keblek

 

 A késés még nem lemaradás

  A női olvasók bizonyára emlékeznek az időszakra, amikor aggódva, vagy éppen örömmel szemlélték serdülésük jegyeit. Ez minden leánygyermek számára kritikus időszak, mert mellecskéik gyarapodása nővé érésük diadalát jelenti. Ha viszont a kortárs barátnőkhöz képest lassúbb a folyamat, s anyu nem magyarázza el, hogy csak késésről és nem végleges lemaradásról van szó, akkor bizony komoly pszichés problémák is kialakulhatnak. De mit is kellene elmondani? Lássuk:

   Nagy általánosságban  nyolc-tíz éves korban az ösztrogén hormonok hatására kezd kifejlődni a mellbimbó, a pubertással meginduló nagyobb hormon termelés eredményeként pedig maga a mell is növekedni kezd, és úgy a húszas évekre nyeri el fiatalkori alakját. A formája az örökítő génektől függ. Hasonlíthat az anya, vagy akár az apai nagyanya mellére is. Húsz éves korban a mell szövete kemény, a bimbók kihívóan, pimaszul ingerlik a férfiszemeket. Húsz és harminc között a természet jelzi: nem a hódításra alkottalak, hanem utódok táplálására. A mell lágyabb lesz, méretétől függetlenül kicsit meg is süllyed. A negyedik évtized után, amikor már nem kerül sor nemzésre, a mell egy biológiai óra parancsára kisebb lesz, szövetei visszafejlődnek, különböző mértékben lógóvá válik.

  A változás korában a legtöbb nő magára szed néhány kilót, s a mellei ismét megnövekedhetnek, de az újra formálódást nem az eredeti szövetek regenerálódása, hanem a zsír lerakódása okozza. A végeredmény szempontjából természetesen ez közömbös. Az a fontos, hogy ismét gömbölyödik a blúz eleje, ettől pedig ismét megerősödhet a női büszkeség.

   Nagyon sok felmérésből  meríti a tudomány a megállapítást, hogy a nők 97 százaléka a női mivoltuk szimbólumának a kebleket tekinti. Éppen ezért a serdülő lányok legnagyobb aggodalmát melleik várható mérete jelenti. Noha egyértelműen kijelenthető, hogy a férfiaknak csak egy része van kifejezetten oda a nagy mellekért, mások a kismellű nőkért képesek megőrülni, sokan életük végéig szomorkodnak apró idomaik miatt.Jónéhányan bátortalanul kérdezik: mi lenne, ha plasztikai műtéttel pótolnák azt, amitől a természet megfosztotta őket? Pszichológiai szempontból mindig az a fontos, hogy visszanyerjük lelki egyensúlyunkat. Aki tehát képes megfizetni a méregdrága műtétet, és boldogabb lesz megnövekedett kebleivel, - miért ne tenné? 

 Elhanyagolt cicik      

 Mint az eddigiekben szó esett róla, a hölgyek túlnyomó része a legnőiesebb testrészének a melleit tekinti. Ebben igazuk is van. Nem véletlen, hogy a kicsi vagy húsosan domborodó keblek a szobor  torzókon, művészi fotófelvételeken egyaránt az egész szebbik nemet szimbolizálják. A mellek a fejlett kultúrákban jelentős szerepet kapnak a szexuális életben is. Egyes megfigyelések szerint a férfiak számára többnyire az olyan mell típus izgató, amilyen az anyukájuknak volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetnének fülig szerelmesek egy teljesen más formákkal rendelkező hölgybe. Ugyanakkor elképesztő és sajnálatos, hogy milyen sok férfi hanyagolja el felesége, barátnője kebleit. Arról már nem is beszélve, hogy mennyien akadnak, akiknek fogalmuk sincs, mi mindent kellene kezdeni ezzel az érzékeny testrésszel! Igaz, tudatlanságuk jórészt annak köszönhető, hogy a nőpartner sem mindig fejezi ki pontosan igényeit, vágyait. Részint szégyenlősségből, részint valamilyen rosszul felfogott gőgből nem hajlandók erről beszélni, vagy legalább is érthető jelzéseket adni. Egy hölgy, aki férje fantáziaszegény szexusáról panaszkodott, többi között így fogalmazott: „Egy férfinek mindent kell tudnia a nőről, mire megházasodik. Én nem vagyok hajlandó tanító nénit játszani...” Hibás ez a felfogás, már csak azért is, mert a szexualitás nem sablonokra épül. Ami bevált és izgató volt az egyik partner számára, az fájdalmas, esetleg unalmas lehet a másiknak. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy valamilyen - de semmiképpen sem direkt - formában a hölgyek maguk irányítsák érzékeny pontjaikra a férfiak figyelmét.

    A mell nagy kincs, ezt azok tudják igazán, akik alig-cicik miatt szomorkodnak. Erre a kincsre pedig vigyázni kell! Jól tudjuk, az erős ütés, nyomás igen veszélyes, de kevesebben gondolnak arra, hogy szuper érzékeny bőrének igen káros a napsugár is. A nyári napozási szezon előtt érdemes erre alaposan odafigyelni.

 Szoptatáskor sem tilos a szex

  Akadnak viszont, akik túlságosan is féltik. Úgy Amerikában, mint a módosabb nyugati országokban, (de már idehaza is ) él a felfogás, mely szerint ha nem szoptatják újszülöttet, akkor megtartja a mellük az eredeti formáját. A szakemberek bebizonyították, hogy nem a szoptatástól, hanem a termelődő tejtől ereszkedik meg a mell szövete. Ha az anyukák nem hirtelen, hanem fokozatos átmenettel választják el kicsinyeiket, kevésbé romlik keblük formája. Tegyük hozzá: a természet nem a szépészet, hanem utód táplálása céljából alkotta olyanná a melleket, amilyenek.

  A mirigyeiben előállított tej egyébként valóságos csodaszer. Teljes értékű táplálék és nagy mennyiségű immunanyag keveréke, amely biztosítja a kisbabák fejlődését és véd a betegségek ellen. Az a csecsemő, akit mesterséges étkekkel etetnek, mindenképpen hátrányos helyzetbe kerül. Már csak azért is, mert kimarad az életéből az egész idegrendszert és érzelem világot serkentő, alakító anya-gyermek kapcsolat, amelynél szorosabb kötelék aligha létezik ember és ember között.    

  Szerencsére többségben vannak, akik ezt vallják. Ők viszont gyakorta tévednek abban, hogy a szoptatási időszak alatt e kapcsolatnak árt a szexuális élet. Gyorsan jelentsük ki: nem hogy ártana, de hozzá járul a férj-feleség kötelék erősödéséhez. Az aktus, a mellek cirógatása ugyanis sokkal meghittebbé, gyöngédebbé, mondhatni minőségileg mássá lesz ilyenkor, s jobb helyeken soha nem tapasztalt lelki tartalom jelentkezik még a testiségben is. Igaz, az „esemény” hatására olykor-olykor megjelenik néhány csepp tej a bimbókon. Ám ha a házaspár a szoptatás után talál egymásra, akkor nem lesz minek kicseppennie.

A pénisz előre-hátra mozgása az összeszorított női mellek között, egyfajta szexuális játék, amelyet alapvetően a férfi élvez, de mint intim újdonság, frissítően hathat minkét fél szexuális életére

 

Számos megfigyelés bizonyítja, hogy a férfiak először a hölgyek arcára, majd azonnal a melleire pillantanak. Utcán, villamoson, munkahelyen folyik ez a közjáték, amelynek célja, hogy az esetleges esztétikai élvezet mellett képet nyerjen a szemlélő arról: - vajon mennyire nőies az illető hölgy? Mindez nem (csupán) a szexuális érdeklődés jele. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy öntudatlan megméretés történik, - vajon milyen anya válnék belőle? Ez első olvasásra túlzásnak tűnhet, hiszen a strandon a lányok melltartóját gúvadó szemmel bámuló sihederek aligha gondolnak ilyesmire, sokkal kézzel foghatóbb dolog jár az eszükben. És ez rendjén is van így. De érdemes megjegyezni: a természeti népeknél, ahol fedetlen keblekkel járnak az asszonyok, tehát semmi titokzatosság nem övezi az idomokat, nem képezi a szerelmi játék részét a mellek babusgatása. Ott arra használják, amire a természet megalkotta, azaz az újszülött táplálására. Ez hát az eredeti program, amelynek csírái megtalálhatók valahol tudatunk legmélyén, ám korunk férfija cseppet sem bánkódik azért, hogy a civilizáció hozadékaként egyéb szerepet is kaptak a női mellek. Sőt!